A stratégiai befektetők jelentősen eltérő folyamatot használnak akvizíciós célpontok kereséséhez mint a pénzügyi befektetők (az utóbbiak módszereiről szól majd következő cikkem). Egy stratégiai befektető esetében – ahogyan az elnevezéséből is látszik – az akvizíciós célpontok keresésének a felvásárló cég stratégiájából kell kiindulnia.

A legrosszabb módszer amit a stratégiai befektető alkalmazhat a célpontokat illetően, az a vételi lehetőségekre való ad hoc módon történő reagálás. Ez egész egyszerűen nem fog működni, két fő ok miatt:

• Először, a lehetőségekre ad hoc módon való reagálás általában a stratégiai gondolkodás kizárásával jár.

• Másodszor, ha a stratégiai befektető felvásárol egy céget amibe egyszerűen csak belebotlott, akkor honnan tudhatná hogy nem voltak máshol, jobb akvizíciós lehetőségek a piacon?

Az előző gondolatmenetből következik hogy a stratégiai befektetőnek – mielőtt beindítja az akvizíciós gépezetet – világosan meghatározott vállalati stratégiával kell rendelkeznie melyből az akvizíciós stratégiája is származik. (Természetesen a legjobb ezeket írásba foglalni: semmi sem segíti jobban a gondolatok összpontosítását mint azok leírása. Ezzel a módszerrel a szervezet különböző részeinek egyetértése ugyancsak biztosítható.)

Az akvizíciós stratégia néhány eleme amit érdemes kidolgozni:

• Az akvizíció alapvető célja (pl. vertikális vagy horizontális integráció, terjeszkedés újabb gyorsan növekvő piacok felé, technológia vagy know-how megszerzése, stb.);

• A keresett célpontok részletes profilja;

• Lehetséges földrajzi elhelyezkedés;

• Pénzügyi feltételek (árbevétel, nyereség, stb.);

• A menedzsmenttel, illetve a cég működésével kapcsolatos elvárások;

• Az ügyfélkörrel kapcsolatos elvárások;

• Az értékelési tartomány amely mellett az akvizíciót érdemes megvalósítani.

Egy cég dönthet úgy is hogy a cégfelvásárlások feltételeinél bővebb stratégiát készít: azaz egy M&A stratégiát. Ebben az esetben azok feltételek is meghatározásra kell kerüljenek amelyek mellett a cég megválna egyes leányvállalataitól.

Amennyiben a stratégia elkészült akkor a felvásárló cégnek meg kell kezdenie a rögzített feltételeknek megfelelő cégek szisztematikus keresését és értékelését (szemben az ad hoc megközelítéssel). Ha nagyon sok a jelölt, a listát le lehet szűkíteni a legattraktívabb célpontok kiválasztásával. A legattraktívabb célpontokat ezután meg lehet keresni annak a kiderítésére hogy készek-e stratégiai partnerségről vagy a cég eladásáról tárgyalni, szem előtt tartva azt is hogy közben még több információt szerezzünk a cégről. Gyakran hasznos egy független közvetítőt használni a kapcsolat felvételekor, mivel az lehetővé teszi az anonim megközelítést,rejtve tartja a felvásárló fél nevét a piac más szereplői elől.

Amennyiben a fenti megközelítést nem sikerül megfelelően alkalmazni az oda vezethet hogy az ajánlattevő licitálók hordájában találja magát egy magas hőfokon lévő, felülárazott piacon olyan cégért versenyezve amelyik stratégia szempontból talán nem is a legmegfelelőbb számára.

A legravaszabb stratégiai befektetők közül néhányan sok éven (néha akár évtizedeken) át figyelik a lehetséges akvizíciós célpontokat készen arra hogy gyorsan mozduljanak ha a célpont tulajdonosa el akarna adni vagy ha az árelvárások csökkennek. Azonban a legtöbb esetben a potenciális célpontok csak egy kis százalékát hajlandó egy stratégiai befektető megvásárolni – a potenciális célpontok többsége gyakran egyszerűen nem üti meg a kívánt szintet.

Közép-Európa gyakran vonzó terület a nemzetközi befektetők számára a felvásárlások szempontjából, mivel a legtöbb befektető úgy gondolja hogy Közép-Európa a Nyugat-Európához való felzárkózás útján halad, azaz el fogja érni a nyugat-európai szinteket az egy főre jutó GDP, a jövedelmek, a fogyasztás stb. terén. Ez azon a hiedelmen alapul miszerint “a dagály minden hajót felemel”. Mindazonáltal a különböző országok különböző sebességgel haladnak egy-egy időszakban politikai és társadalmi-gazdasági helyzetüktől függően, így egyes cégek vonzóbb felvásárlási célpontok lehetnek mint mások. A helyi szintű ország- és iparág specifikus ismeretek fontosságát nehéz lenne túlbecsülni.

• Email this page
• Post to Twitter