Nemrégiben meghívtak egy félnapos prezentációra melyet egy nagyobb méretű közép-európai középvállalati ügyfelünk tartott bankárai számára a cég hitelkeretének a megújítása céljából. Bár sok olyan dolog elhangzott mely aggodalomra adhatott okot a cég teljesítményével kapcsolatban, a bankárok alig tettek fel kérdéseket, és azok sem a lényeges pontokra vonatkoztak. Mikor a bankárok bejelentették hogy a hitelkeretet megújítják, a kollégámmal csodálkozva néztünk egymásra. A kollégám kicsit gyorsabban jutott el a végkövetkeztetéshez mint én: “Nem érdekli őket az üzletmenet, bőséges védelmet nyújt számukra a cég tulajdonában lévő ingatlanfedezet.” Telitalálat!

Lehetséges hogy nem csak egy elszigetelt esettel állunk szemben, hanem annak tipikus példájával ahogyan a banki hitelezés Közép-Európában működik? Más ismert történetek is arra utalnak hogy a második esettel állunk szemben. Azonban minden szabály alól megvan a kivétel. Például három vagy négy év fedezet-alapú hitelezés után a saját tanácsadó cégem esetében sikerült meggyőzni a bankunkat, a Budapest Bankot, hogy hagyja el az ingatlanfedezetet a hitel feltételei közül. Azonban más cégtulajdonosokkal beszélgetve az ingatlanfedezetről való lemondás a kivételnek tűnik, nem pedig a szabálynak.

Ha elfogadjuk azt a feltételezést hogy a hitelezés alapvetően fedezeten alapul (pl. a legtöbb esetben ingatlan, de lehetnek részvények vagy egyéb eszközök is), az a kis- és középvállalatok („KKV-k”) számára több okból is nehézségeket jelent:

• Először is, ha egy cég kiváló üzleti tervvel, koncepcióval, termékkel vagy szolgáltatással, menedzsmenttel és bőséges megrendelésállománnyal rendelkezik, de hiányzik a megfelelő ingatlan vagy egyéb fedezet, lehetséges hogy a cég nem jut megfelelő finanszírozáshoz,

• Az ingatlanpiacokat jelenleg bizonytalanság jellemzi, az ingatlanok értéke (pontosabban fogalmazva a közép-európai ingatlanpiac néhány szegmense) jelentősen visszaesést mutatott az elmúlt évben, illetve gyakorlatilag kiapadt a piac (az eladók inkább megtartják az ingatlanjaikat minthogy eladják azon az áron amit a vevő hajlandóak megfizetni). Ez az értékeléseket szükségszerűen elméletivé teszi, tekintve hogy csekély az összehasonlítható tranzakciók száma amire ezeket az értékeléseket alapozni lehetne. Következésképpen még az ingatlantulajdonnal rendelkező cégek is nehezen jutnak hitelhez, hacsak a hiteligényeikhez képest nincsenek jelentősen túlfedezve.

Tehát mi a megoldás? Az államilag támogatott programoktól eltekintve – amelyek speciális hiteleket vagy garanciákat kínálnak a kisvállalkozásoknak – a hosszú távú megoldásnak a piacról kell jönnie.

• Először is, a kis- és középvállalkozások („KKV”-k) továbbra is keresik majd azokat a bankokat amelyek számukra a legjobb banki feltételeket és legjobb kiszolgálást nyújtják, és természetszerűleg ez az ügyfélkör azon bankok felé fog elmozdulni amelyek KKV hitelezésüket igyekeznek a legjobban menedzselni.

• Azoknak a bankoknak amelyek ragaszkodnak az ingatlanfedezeten alapuló KKV-hitelezéshez, szembesülniük kell majd piaci részesedésük visszaesésével. Éppen ezért versenyt fognak majd futni az idővel hogy olyan hitelezési kompetenciákat fejlesszenek ki amelyek az üzletmenet megértésén alapulnak és nem a fedezet értékelésén.

• Mindeközben a cégek amelyek nem tudnak hitelhez jutni pótlólagos részvényesi finanszírozást fognak keresni.

Sok olyan iparág van ami manapság nagyon ”szexi”, mint például az IT, a biotechnológia vagy a high-tech, amelyekhez nincs szükség túlságosan sok tárgyi eszközre vagy ingatlanra. Ezeket a cégeket ingatlannal felpumpálni csak azért hogy finanszírozhatóak legyenek, olyan mintha a farok csóválná a kutyát. Idővel a bankok is rájönnek majd hogy piaci részesedésük ezen szektorok finanszírozásában visszaeshet ha a fedezetalapú hitelezés kényszerzubbonyát akarják az itt tevékenykedő cégekre ráhúzni.

• Email this page
• Post to Twitter