Egy cég felvásárlási vagy eladási feltételeinek tárgyalásakor, a befektető vagy a vevő a legtöbb esetben ragaszkodni fog az úgynevezett MAC (material adverse change - lényegi hátrányos változás) klauzula alkalmazásához.

Ez a cikk három, a MAC klauzulához kapcsolódó témával foglalkozik: 1) Mi az a MAC klauzula? 2) Mikor érdemes a befektetőnek kérnie vagy az eladónak felajánlania? 3) Mi történik akkor, ha a vevő él a klauzulában foglalt jogával?

1) Mi az a MAC?

A MAC klauzula adásvételi szerződésbe foglalását általában a cég megvásárlója kéri. A MAC klauzula értelmében a befektető elállhat a vételtől amennyiben a megvásárolt cég üzleti viszonyai jelentősen romlanak az adásvételi szerződés aláírása és a tranzakció zárása közötti időszakban.

2) Mikor érdemes a befektetőnek kérnie vagy az eladónak felajánlania?

Minél hosszabb a záráshoz szükséges idő vagy minél volatilisebb az iparág amiben az eladásra kerülő cég működik, a befektető számára annál kívánatosabb lehet az MAC klauzula alkalmazása. A MAC klauzula ugyanis segít annak bebiztosításában hogy a vevő záráskor azt kapja, aminek a megszerzésére az adásvételi szerződés aláírásakor számított. Gyakran a MAC klauzula együtt jár egy, a zárást közvetlenül megelőző végső átvilágítás lehetőségével vagy legalábbis bizonyos, addig még átadásra nem kerülő adatokhoz a vevő hozzáférés biztosításával az adásvételi szerződés aláírása és a zárás közötti időszak során.

Egy eladónak csak akkor érdemes MAC klauzulát megadnia ha kellő bizonyossággal rendelkezik hogy a cég körülményei idővel nem fognak jelentősen romlani, illetve ha hajlandó vállalni az ilyen változásokkal járó kockázatokat, illetve a tranzakció meghiúsulását.

Egy ilyen klauzula lényegében azt jelenti hogy a kedvezőtlen üzleti változások kockázata átkerül a befektetőtől (aki általában viseli ezt a fajta kockázatot az adásvételi szerződés aláírását követően) az eladóhoz.

3) Mi történik akkor, ha a vevő él a klauzulában foglalt jogával?

Ha a vevő él az MAC klauzulában foglalt jogával (általában írásbeli értesítést benyújtva az eladónak vagy az eladó jogi tanácsadójának), az eladónak alapvetően két választási lehetősége van. Elfogadhatja a vevő álláspontját (amely esetben akár az előleg visszautalására is szükség lehet) vagy az eladó jogi útra tereli az ügyet. Az adásvételi szerződés rendszerint útmutatást nyújt arra nézve hogy a felek mely jogrendszer szabályait tekintik irányadónak az ügyben, illetve hogy az eljárás a bírósági rendszer keretein belül vagy egy választottbírósági testület – mint például a Londoni Nemzetközi Választottbíróság (London Court of International Arbitration) – közreműködésével történjen. A igazságnak a bíróság előtti keresése nem a bátortalanok eszköze, és az eljárás rendkívül költséges is lehet.

Kedvező azonban hogy – legalábbis az angolszász esetjogban – számos olyan bírósági határozat létezik melyek segítenek eligazodni a MAC klauzulát illetően, melynek eredményeképpen a vevő vagy befektető nem alkalmazhatja azt önkényesen. Valószínűleg mind a két oldalon számos szakértői tanúvallomás fog születni annak bizonyítása végett hogy valóban volt-e hátrányos változás, illetve hogy ha volt is mennyiben volt az lényegi.

Abban az esetben ha a bíróság vagy a választottbíróság úgy dönt hogy nem volt lényegi hátrányos változás, a bírósági testület elrendelhet egy meghatározott cselekedet (pl. a befektetőnek utólagosan be kell fejeznie a cég megvásárlását) vagy akár kártérítésre is kötelezheti a vevőt. Mivel a pereskedés vagy a választottbírósági eljárás általában évekig is eltart és ezalatt a legtöbb cég jelentősen változásokon megy keresztül, a bíróságok vagy választottbíróságok inkább hajlanak a kártérítés megítélése felé, mintsem a meghatározott cselekedetek elrendelésére.

Zárásul: az MAC klauzula a felek tárgyalási erejét jelzi a tranzakció során, egy befektető csak nyerhet vele, de az eladó félnek csak bajt okozhat.

• Email this page
• Post to Twitter