A közszféra és a magánszféra együttműködése (PPP) gyakran használt, de sok szempontból nem teljesen megértett kifejezés. A PPP meghatározható mint egy közintézmény (pl. bármilyen szintű kormányzati szerv – a helyi önkormányzatitól az országos szintűig) és egy vagy több magánvállalkozás közös projektje. Míg a magánvállalkozás ilyenkor általában kiépíti és működteti a szükséges infrastruktúrát, valamint „hozza magával” az üzleti szemléletet és vállalkozói motivációt,, addig a közintézmény biztosítja a földterületet (pl. autópályához, vasúthoz, börtönhöz, kórházhoz stb.) és megszabja – a társadalom érdekeit figyelembe vevő – játékszabályokat jogszabályok és rendeletek megalkotásával illetve a tender feltételeinek meghatározásával.

Egy PPP sikerességéhez elengedhetetlen az egyértelműen meghatározott közcél (pl. egy iskola esetében ahelyett hogy egyszerűen azt mondanánk hogy szükség van egy iskolaépületre, meg kell határozni a diákok számát, az osztálytermek méretét, a szükséges szabadidős létesítményeket stb.; vagy egy híd esetében meg kel határozni a minimális teherbírását, a várható élettartamát stb.). A közintézmény ahelyett hogy maga valósítaná meg az adott projektet, általában tendert ír ki és annak kiírásában meghatározza hogy a közintézmény és a magáncég mivel járul hozzá a projekt megvalósításához, illetve hogy hogyan oszlik meg a felek között a kockázat és a haszon, stb.

A PPP-nek a közszféra szempontjából számos előnye van. Egyrészt csökkenti a szükséges közkiadásokat és így segíti a költségvetési deficit és a finanszírozási igény csökkentését. Másrészt a magánszféra bevonása a projekt lebonyolításába általában rugalmasabb és erőteljesebben vállalkozói szemléletű menedzsment felállását eredményezi mint ami egy teljes egészében állami projektnél megszokott. Harmadrészt bizonyos kockázatokat a magánszféra jobban kezel mint a közszféra (pl. ha a becsült kereslet elmarad vagy ha peres eljárás indul a projekttel szemben stb.). És végül a projekt valamint az ahhoz kapcsolódó valamennyi eszköz és ingatlan teljes tulajdonjoga a legtöbb esetben – egy előre meghatározott időtartamot követően – köztulajdonba kerül.

Jó példa lehet erre egy autópálya építési PPP projekt, mely révén eurómilliárdos közkiadások spórolhatók meg. Ezért cserében az autópálya használóinak meghatározott ideig autópálya díjat kell fizetniük annak érdekében hogy fedezzék az építési és működtetési költségeket és hogy méltányos hozamot biztosítsanak a működtető számára. Bizonyos mértékben igazságos is az adott autópálya használóival használati díjat fizettetni ahelyett hogy a társadalom egésze fizessen a projektért.

Mi történik azonban akkor ha a használati díj túl magas? Társadalmi elégedetlenséget okozhat, ami a kormány népszerűségének csökkenéséhez vezet. Valamint a túlzottan magas díjak a kereslet csökkenését okozhatják, ami azt jelenti hogy a használók száma nem éri el a nullszaldóhoz vagy nyereségességhez szükséges szintet és a projekt veszteséges.

Ahogy az a fenti példából is leszűrhető a legtöbb PPP projekt esetében a megvalósítás előtt körültekintő elemzésre van szükség, amely magában foglalja az optimális és társadalmilag elfogadható ár meghatározásához szükséges piackutatást is. A tenderekkiírásokat kellő gondossággal kell összeállítani hogy egészséges verseny jöjjön létre, ami segít a költségeket alacsonyan tartani.

A kapcsolódó költségeket végfelhasználó helyett a közintézmény is viselheti, például egy tűzoltósághoz, büntetésvégrehajtáshoz vagy mentőszolgálathoz stb. kapcsolódó projekt esetében. Ezekben az esetekben a rossz tervezés és megvalósítás szintén többletköltségekkel járhat, amelyek azonban rejtve maradnak, a társadalom számára nem közvetlenül érzékelhetőek. Éppen ezért a közintézménynek gondosan meg kell fontolnia hogy közvetlenül nyújtja a szolgáltatást vagy PPP keretében kiszervezi azt.

A legtöbb közép-európai ország megpróbál megfelelni a maastrichti kritériumoknak (pl. az államadósságot a GDP 60%-a, a költségvetési hiányt a GDP 3%-a alatt tartani). Számukra a PPP kiváló megoldást jelent a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás serkentésére, az infrastruktúra finanszírozásának felgyorsítására, a magánszféra kreativitásának, dinamizmusának és finanszírozási képességének hasznosítására amely a társadalom számára magasabb életszínvonalat és termelékenységet tesz elérhetővé. Ami gyakran hiányzik a közszférában az a szaktudás, ami szükséges ezeknek a rendkívül bonyolult tendereknek a kiírásához és megvalósításához, továbbá fennáll a korrupció veszélye ami növeli a projekt költségét és kockázatát valamint ennek megfelelően a felhasználók költségeit. Mindemellett a közép-európai kormányzatok (valamennyi szinten) a PPP teljes potenciáljának csak töredékét aknázták ki, így a jövőben jelentős változásokat kell tapasztaljunk az egész régióban. 

• Email this page
• Post to Twitter