Csaknem minden cégtulajdonos álmodozik arról, hogy cége tőzsdére vitelével megüti a főnyereményt. Mégis mikor szembesülnek azzal hogy mivel jár a cégük tőzsdei bevezetése, sokan elborzadva visszalépnek, és hirtelen arra a következtetésre jutnak hogy ezt nem nekik találták ki. Ez a cikk a nyilvános kibocsátás („IPO”) közép-európai közepes méretű cégekre vonatkozó előnyeit és hátrányait foglalja össze.

A nyilvános kibocsátás elleni érvek

A nyilvános kibocsátás ellen az alábbi érveket lehet felhozni:

• A nyilvános kibocsátás költségei és kockázatai. Egy közepes méretű cég bevezetése egy közép-európai tőzsdére könnyen eurószázezrekbe vagy akár eurómilliókba is kerülhet, s ezeket már a nyilvános kibocsátás előtt ki kell fizetni. Ha a tőkepiaci viszonyok a folyamat alatt megváltoznak és a kibocsátás kudarcot vall, a céget akkor is jelentős méretű költségek terhelik: annak ellenére hogy a költségek jelentős része általában a kibocsátás sikeréhez kötődik, jó eséllyel számottevő fix költségek (pl. a jogi tanácsadók díjai) is felmerülnek. Egy ilyen nyilvános kudarc kockázata néhány cégtulajdonost nemcsak annak pénzügyi vonzatai miatt aggasztja, hanem az esetleges negatív publicitás hatásai miatt is.

• A folyamatos információszolgáltatás költségei. Egy tőzsdei cégnek teljesen átláthatónak kell lennie. A nyilvános kibocsátás során összeállításra kerülő Kibocsátási Tájékoztatónak a cégre vonatkozó összes, a befektetők számára releváns információt tartalmaznia kell. A tőzsdére lépés után a cégnek általában negyedéves/féléves jelentéseket kell készítenie, informálva részvényeseit a cég anyagi helyzetének változásáról. Ennek az információnak az összegyűjtése és közlése költségekkel jár – az információ összegyűjtésére és a jelentés összeállítására fordított munkaidő formájában. Ezen felül az hogy a cég a működéséről a versenytársak is részletes információhoz jutnak, kevéssé számszerűsíthető, de nagyon kártékony költségeket jelenthet. Továbbá a tőzsdei jelenlétnek egyéb költségei is vannak: a tőzsdék általában megkövetelik a nyilvános cégektől hogy legyen igazgatóságuk (melynek tagjaira felelősségbiztosítást kell kötni) és az igazgatósághoz különféle bizottságok csatlakozzanak (pl. Audit Bizottság, Javadalmazási Bizottság stb.) és az ezekkel járó költségek ugyancsak számottevőek lehetnek.

• A részvényesekkel való kommunikáció és PR költségei. Ha egy cég nyilvánossá válik, folyamatosan kommunikálnia kell részvényeseivel és a szélesebb nyilvánossággal. A vállalatnak ki kell alakítania egy olyan elemzői kört akik követik a céget és elemzéseket készítenek róla. A cég követése általában csak akkor kifizetődő az elemzők számára ha a cég piaci kapitalizációja elér egy bizonyos méretet (ami gyakran eurószázmilliókat jelent). Ha a cég részvényeit nem követik az elemzők, akkor a szélesebb közönség nem kap elegendő információt és független értékelést a cég részvényeibe való befektetéshez szükséges bizalom kifejlődéséhez. Ez akár odáig is vezethet hogy a részvény árfolyama tartósan a kibocsátási ár, illetve jóval a cég valós értéke alatt sínylődik. Ez nehezebbé teheti pótlólagos finanszírozás bevonását vagy M&A folyamatokban való részvételt, mivel a befektetők általában a piaci kapitalizációt használják kiindulópotként a cég értékének meghatározásához.

• Lehetséges perek. Amelyik cég nem nyújt teljes körű tájékoztatást (pl. ha hiba, hiány vagy késedelem fordul elő információszolgáltatásnál) az perekkel nézhet szembe. Az USA-ban gyakori a részvényesek közös fellépése ilyen esetekben. Szerencsére a közép-európai környezet nem ennyire pereskedő, de ettől még a perek lehetősége továbbra is fennáll.

• Szükséges új képességek és vállalati kultúra. A tőzsdei bevezetés gyakran új képességeket és vállalati kultúrát igényel – a jelentések fontosságának növekedése csökkentheti a vállalkozói mentalitást. A vállalati kultúrának el kell mozdulnia a nagyobb átláthatóság valamint egy sokkal „rövidebb-távú” szemlélet (pl. negyedéves/féléves célok teljesítése) irányában.

• Ellenséges felvásárlás lehetősége. Ha egyszer egy cégtulajdonos részvényeinek több mint 49%-át eladja, egy reggel azzal a veszéllyel szembesülve ébredhet hogy elveszíti a cége fölött irányítást egy ellenséges felvásárlás során.

Érvek a nyilvános kibocsátás mellett

A nyilvános kibocsátás melletti érveket az alábbi pontokban lehet összefoglalni:

• Tőkeemelés kedvező árazás mellett. Egy nyilvános kibocsátás lehetővé teszi a tulajdonosok számára hogy jelentős mennyiségű friss tőkéhez jussanak kedvező árazás mellett. Ezt fel lehet használni egy vagy több részvényes kilépésének finanszírozásához vagy a cég friss tőkéhez juttatásához. Ha az időzítés megfelelő, amikor a piaci feltételek kedvezőek, a tőkéhez jutás rendkívül olcsó lehet – például a Varsói Tőzsdén a piac néhány évvel ezelőtti csúcspontjánál a nyilvános kibocsátások árazása az EBITDA (adó- és kamatfizetés, tőketörlesztés és amortizáció előtti nyereség) 25-szöröse fölötti szintet is elért.

• Fizetőeszköz teremtése akvizíciókhoz vagy javadalmazáshoz. Ha egy cég agresszív akvizíciós programot folytat, készpénz helyett használhatja saját részvényeit mint fizetési eszközt az akvizíciók finanszírozásához. Hasonlóképpen készpénz helyett részvényeket is ajánlhat menedzsmentjének vagy más alkalmazottjainak bónuszfizetés gyanánt. Ez lehetővé teszi a vállalatnak a készpénzállomány megőrzését és a menedzsment (vagy a felvásárolt cég tulajdonosainak) ösztönzését a részvényárfolyam növelése érdekében végzett munkára.

Következtetések

A nyilvános tőzsdei kibocsátás nem minden cég számára megfelelő eszköz. A cégek rendkívül kis része számára azonban alkalmas lehet, összhangban állhat a cég és annak részvényesei céljaival és stratégiájával. A tőzsdei bevezetés természetesen nem teszi lehetővé egy tulajdonos cégvezető számára a gyors kiszállást. Általában egy lenyűgöző növekedési történet a sikeres kibocsátás előfeltétele. A nyilvános társasággá válás olyan döntés amelyet gondos mérlegelésnek kell megelőznie.

• Email this page
• Post to Twitter